Beszélgetés Pál Tamással

Te a kezdetektől a Holdongolf csapatában van. Milyen előadásokban láthatnak a nézők?

Mivel beállok a De ki az a Szilvia? című darabba, így a harmadik évad indulásával a Holdongolf összes darabjában látható leszek.

A sok előadás közül van kedvenc karaktered?

A legelső darabunk, amivel a Holdongolf gyakorlatilag létrejött, a Párnaember, Martin McDonagh darabja. Abban Michal szerepét nagyon szeretem játszani. Mindegyik figurát szeretem, ezek a darabok egyébként is nagyon közel állnak hozzám, és mindegyik másért. Mindegyikben más típusú figurát játszhatok, de ha választanom kell, akkor úgy érzem, az említett Michal áll a legközelebb hozzám.

Hogyan találtatok egymásra a Holdongolf Projekttel?

Valamilyen szinten alapító tagnak számítok, bár én tevékenyen nem veszek részt a Holdongolf operatív működtetésében, de Molnár Kristófon és Kathy Zsolton kívül én vagyok az, aki az első pillanattól jelen van. Zsolttal már korábbi az ismeretségünk, az ő előző színtársulata kapcsán. Az ő ötlete volt a Párnaember című darab létrehozása is.  A Holdongolf Projekt is emiatt jött létre, hogy ne csak ezt az egy darabot csináljuk, hanem akkor legyen több is.

tomi_interju1

Nem titok, hogy téged egy tehetségkutató okán ismert meg az ország, mikor és hogyan jött az életedbe a színházcsinálás?

A színház sokkal előbb létezett az életemben, mint az a bizonyos tehetségkutató verseny. 16 éves koromtól jártam Földessy Margit drámastúdiójába, ahol az órák mellett ő rendszeresen színpadra vitt műveket, és már nagyon hamar lehetőséget kaptam nála, hogy játszhassak. Mindig is foglalkoztam színházzal. Volt egy pár év, amikor nem igazán volt jelen az életemben és akkor kerestem meg a Zsoltot, amikor több éve nem játszottam éppen színpadon.  Nem akarok a nevében beszélni, de talán ő is érezte, hogy az én megérkezésemmel nyílik lehetőség egy olyan típusú közös munkára, ami kicsit túlmutat már az amatőr szinten. Tehát színház mindig is volt, előtte is és utána is, az más kérdés, hogy a nagyközönség a tehetségkutató okán ismert meg.

Mennyit változtatott a verseny az életeden, van-e ennek a változásnak utószele még így, tíz évvel később is?

Persze, változtatott az életemen, hiszen egy olyan műsorban szerepeltem, egy olyan szériában, ami a legsikeresebb volt a műsor történetében. Ez természetesen hozta magával azt is, hogy hatalmas ismertségre és népszerűségre tett szert az ember, pusztán a műfajból kifolyólag. De, mint az összes ilyen típusú műsornál, ezek tulajdonképpen kérészéletű dolgok. A változás igazából a műsor sugárzása alatt és közvetlen utána volt érzékelhető. Az szerencsés dolog, hogy én ebben a szériában voltam mert most, tíz év elteltével is mondhatom azt, hogy természetesen, még mindig sokan megismernek – de magát a színházi munkát és azt a típusú előadóiságot ettől függetlenül fel kellett építeni és fel is kell, mind a mai napig. Olyan értelemben nincs „utószele”, hogy semmit nem kell csinálni és özönlenek a nézők, sőt, épp ellenkezőleg. Igazából azt kevesen tudják, hogy színházban játszom, és ott találkozhatnak velem. Sőt, inkább arra kíváncsiak, hogy mikor lesz fellépés, járok-e még fellépni? Mindig mondom, hogy nem járok már fellépni, színházban játszom és jöjjenek el oda megnézni.

Zavar téged, hogy a legtöbb ember nem is tudja rólad, milyen sikereket érsz el egy ennyire más műfajban és más stílusú színházban, amit a Holdongolf képvisel?

Nem zavar. A műsorbeli népszerűséggel az ember csak fel tudja hívni magára a figyelmet. Nyilván van olyan, aki eljön egy holdongolfos előadásra és mondjuk még a színlapot olvasgatva se biztos, hogy helyre tudja rakni, hogy ki vagyok. Aztán amikor meglát a színpadon, akkor beugrik, hogy: ja, ez a srác volt egyszer a tévében. Én azt gondolom, hogy egy színházi előadás arról szól, hogy az ember ott abban az előadásban győzze meg a nézőt és ne az legyen, hogy valaki engem egyszer látott a tévében és megszeretett, akkor, amit én csinálok, az biztos jó. Inkább jöjjön be és a lényeg az, hogy az előadás olyan hatással tudjon lenni rá, hogy “most kaptam egy jó élményt”. Az ismertségem maximum marketing vagy PR szempontból lehetne érdekes, de én azzal szeretnék foglalkozni, hogy adott szerepben és adott előadásban a maximumot tudjam nyújtani.

tomi_interju2

A színház világától kicsit elkanyarodva, beszéljünk arról, hogy te szinkronizálással is foglalkozol.

Nyolcadik éve csinálom, és nagyon szeretem. Magyarországon nincs olyan, hogy csak szinkronszínész, színészek vannak, akik színpadon is és szinkronban is dolgoznak, nyilván van, aki többet, van, aki kevesebbet. Nekem a szinkronra nagyon sokat kellett áldoznom, hogy fejlesszem magam és előrébb jussak. Ez eleinte a színpad rovására is ment, de ugyanakkor pontosan úgy éreztem, hogy nem lehet elhagyni a színpadot, ezért is lett ennyire fontos szerepe a Holdongolfnak az életemben. A szinkronizálást mind a mai napig csinálom. Egyébként sokszor nem kapcsolják össze a hangomat a nevemmel. Amit nagyon szerettem, az a Smallville, amiben az utolsó évadokban állandó szereplő lettem. Nagyon élveztem még a Szulejmánt és a Dr. Csont című sorozatot is, de amit talán a legjobban ismernek, és én is mindig vágytam rá, hogy Disney-t szinkronizálhassak. Így hallhatják a hangomat A hercegnő és a béka, valamint a Jégvarázs című mesefilmekben is. A Disney nagyon igényes és pepecselős munka. Van, hogy akár harmincszor is felveszünk egy jelenetet, de meghozza az eredményt. Nem is gondoltam volna, hogy a Jégvarázs ekkora siker lesz, de az lett. Jó, ha az ember egy ilyen munkában lehet benne. Bár, ez is egy tipikus példa arra, hogy nem biztos, hogy tudják az emberek, hogy én szinkronizáltam benne, hiszen nem biztos, hogy felismerik a hangomat.

Ha a színház, az éneklés, és a szinkron között kellene választanod, melyik áll a legközelebb a szívedhez?

Nehéz lenne válaszolni, mert mindegyiket szeretem. Ezeket azért csinálom, mert szeretem őket csinálni. Volt olyan időszak, amikor nem volt színház az életemben, de nagyon hiányzott. Az éneklés belülről jön. Megtapasztaltam azt, hogy ha időszakosan is, de tudok létezni színház nélkül, nyilván nem feltétlenül kellemes érzés, viszont ha azt mondaná valaki, hogy soha többé nem énekelhetsz, akkor azt nagyon nehezen viselném el. Annak ellenére, hogy keveset járok fellépni, fontos szelete az, hogy otthon vagy egy karaoke-bárban énekelhetek. Nagyon örülök annak is, hogy a Holdongolf minden darabjában játszom és emellett máshol is. Az utóbbi két évadban olyan szinten fellendült a színház, hogy most már gyakorlatilag nehézséget okoz, hogy összeegyeztessem a dolgokat. A színházi vonal beindítása és fellendítése számomra mindenképpen a Holdongolffal függ össze.

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.