Beszélgetés Molnár Kristóffal

Láthatnak téged a nézők a De ki az a Szilvia?, a Művészet és A Párnaember című előadásokban. Te vagy a Holdongolf Projekt művészeti vezetője, és ami talán a legmeghatározóbb a Holdongolf életében, te rendezted az összes futó előadást. Számodra mit jelent az az úgymond szlogen, hogy „Színház – Másképp”?

A „másképp” elsődlegesen a gyökereinkből fakad. A Holdongolf nem egy hagyományos értelemben vett színház vagy színházi csoportosulás. Egészen más területekről érkeztünk, van, aki erősebben a színház világából, van, aki egészen máshonnan. Tulajdonképpen az hozta létre a színházat, hogy nagyon szerettünk volna színházat csinálni és közös alkotómunkát végezni. Az azóta érkezett tagjaink is ebben a szellemiségben gyűltek körénk, és most már kialakult egy olyan mag, akikkel nagyon egy irányban tudunk gondolkodni. A közös alkotómunka iránti lelkesedés tart minket össze, hiszen a lehetőségeink nagyon korlátozottak, éppen azért, mert teljesen alulról építkezve csináljuk ezt az egészet. Úgy mondanám, hogy nagyobb részben tartja össze a Holdongolfot a lelkesedés, mint mondjuk egy kőszínházat. Igyekszünk úgy színpadra állítani a produkcióinkat, hogy legyen benne valami olyan többlet, valami olyan plusz, ami miatt a nézőink, akik nagy eséllyel úgy jönnek be, hogy fogalmuk sincs az egészről, úgy távozzanak, hogy ez valami érdekes, ez engem izgat, és kőszínházban sem feltétlenül kapok olyan élményt, mint ebben a sokkal direktebb, közelebb lévő színházban, mint amit mi csinálunk.

Lehet azt mondani, hogy témaválasztásotok azért erősebb, hogy megbotránkoztasson?

Nálunk valószínűleg azért van ez az érzet, mert sokkal koncentráltabb a műsorunk, mint egy kőszínházban. Egy kőszínházban a fajsúlyosabb darabok mellett azért sok más dolog is szerepel, nyilván az előadások mennyisége is eltérő a miénkhez képest. Éppen ezért olyan darabokat választunk, amelyekre talán valóban megfelelő kifejezés, hogy “gyomrozósabbak”, és így is állítjuk ezeket színpadra. Egy kőszínházban valószínűleg ez jobban eloszlik a többi előadás között, nekünk ennyire van lehetőségünk és akkor már valóban arról szeretnénk beszélni, – és jó mélyen beszélni – amiről mi azt gondoljuk, hogy érdemes beszélni.

kristof_interju1

Darabválasztásokat tekintve, kié a megtiszteltetés?

Általában ez közös munka Kathy Zsolttal, a Holdongolf társulatvezetőjével. Nyilván, egy idő után kialakult az az irány, ami mentén keresünk dolgokat és aztán egy közös ötletbörze során döntünk. Abból a szempontból van nagyobb szabadságunk, hogy mivel mi elsősorban produkciós rendben működünk, nincs az a kényszer, hogy mindig mindenkinek találjunk szerepet a társulatból, ezért tudunk talán egy picit könnyebben választani. Nagyon fontos, hogy bele tudjunk csempészni a darabba egy olyan plusz csavart, olyan többlet mondanivalót, ami jellemző a mi kis társulatunkra.

Hogyan alakult ki az a társaság, akit mostanra a Holdongolf társulatának nevezhetünk?

Volt egy korábbi bázis Zsolt előző társulatából, ezen felül nekem is voltak ismeretségeim, illetve az RS9 Színházon keresztül is kialakult egy olyan partneri kapcsolat, hogy több esetben úgy éreztük, tudunk együtt gondolkodni és dolgozni. Igazából a Holdongolf társulatának kialakulása is nagyon alulról történt: mind régi, mind egészen új ismeretségekből is jöttek közös munkák. Nem egyszer a meglévő tagok emberismeretének és értékítéletének köszönhetően sikerült találkoznunk új emberekkel. Sok véletlen is volt benne, a próbák során alakult ki sok olyan kapocs, ami aztán kijelölte, hogy kik azok, akikkel a továbbiakban majd jól tudunk együtt dolgozni.

A Holdongolf igazgatása, a színjátszás és a rendezés leginkább az „igazi” munka után jöhetett csak szóba, amolyan plusz elfoglaltságként. Mostanában hogy alakul az életed ezen a téren?

Sokáig dolgoztam teljesen más területen, de ez az időszak most véget érni látszik, talán nagyobb erőbedobással tudok majd koncentrálni a művészeti szférára. Valóban, nekem a színházcsinálás egy régi szerelem, amire nagyon sokáig csak hobbi szinten jutott idő és lehetőség. Remélem, hogy most úgy hozza az élet, hogy sokkal több időt és energiát tudok ebbe fektetni, mind a Holdongolffal összefüggésben, mind esetleg más területeken, más helyszíneken is.

Ha választanod kellene a rendezés és a játék között, tudnál választani?

Én nagyon szeretem a játékot, de most már elsősorban a rendezéssel szeretek foglalkozni. A Holdongolfon belül ez egy speciális helyzet volt, pont azért, mert kevesen voltunk, nagyon limitált forrásokkal, ezért adódott úgy, hogy a kezdeti produkciókban játszom is és rendeztem is azokat. Ez egy nehéz szituáció, hiszen nem könnyű összeegyeztetni a kettőt. Talán a saját magad színészi játékára jut a legkevesebb idő, ami nem azt jelenti, hogy a te alakításod esetleg nem készülne el, de a főpróbahét előtt kapsz észbe, hogy most akkor bizony tessék annak is nekilendülni. Sokkal felszabadultabb tud lenni számomra egy próbaidőszak, hogyha csak a rendezésre koncentrálok, ennek ellenére egyáltalán nem mondom azt, hogy a továbbiakban elzárkóznék a színjátéktól.

Van valamilyen speciális technikád a rendezésre? Engeded, hogy bontogassák a szárnyukat a színészek, vagy kész koncepcióval állsz eléjük?

A módszert a darab is sok szempontból meghatározza, de én alapvetően nem hiszek abban, hogy demokráciában tud működni a színház. Nekem rendszerint van egy nagyon markáns elképzelésem arról, hogy mik a keretei a születendő produkciónak. Van egyfajta szabályrendszer, amit az elején lefektetek, és azon belül aztán igyekszem szabadságot adni a színészeknek. Viszont arról nehéz meggyőzni, hogy kitörjünk ezekből a keretekből, hiszen akkor az már egy másik előadás lenne. Van olyan színész, aki kevésbé szeret ebben dolgozni. Én ebben hiszek, így működök. Ha ezt a keretrendszert lefektettük, onnantól kezdve szerintem rendkívül kreatív “együtt gondolkodásra” kerülhet sor.

Arra már sikerült rávilágítani, hogy veled milyen lehet dolgozni, de ha választhatnál bárkit, akivel szívesen dolgoznál, akár rendező, akár színész, akár külföldi, akár magyar, ki lenne az?

Nehéz kérdés. (nevet) Jaj, csak egyet lehet megnevezni? Én nem szeretek így elköteleződni, hogy csak egyet lehessen választani. Na jó, színészként László Zsolttal nagyon szívesen dolgoznék, mert korosztálya legjobb magyar színészének tartom és nagy figyelemmel követem a munkásságát. Rendezőként Alföldi Róberttel, kíváncsi vagyok rá testközelből, hogy milyen módszerekkel dolgozik. Meg a Mohácsira is. De nem jó ez így, hogy csak egyet kell kiemelni. Sok projekt van a fejemben, amelyekhez gondolatban mindig társítok színészeket is, úgyhogy ha nekiállnék felsorolni, nagyon hosszú lista lenne… Bánfalvi Eszter, Molnár Piroska, Polgár Csaba, Csuja Imre, Kovács Zsolt, Gáspár Sándor, Kevin Spacey, Christian Bale, Sean Penn, Liam Neeson, Halle Berry, Judi Dench – üljünk itt estig, és én sorolom. (nevet)

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.