Beszélgetés Köves Dórával

Gyermekkorod óta ebben a szakmában mozogsz. Volt olyan valaki az életedben, aki miatt elhatároztad, hogy erre a pályára szeretnél kerülni?

Volt egy osztályfőnököm az általános iskola első osztályában, akinek volt egy barátnője, Földessy Margit, aki akkor indította el a Színjátékországnak nevezett stúdióját, aminek én voltam az első tanítványa. Hat-hét évesen kezdtem el ott próbálgatni a szárnyaimat. Előadtunk jeleneteket és mesejátékokat. Ennek hatására én már annyi idősen közöltem a szüleimmel, hogy akkor én színésznő leszek. Valahogy ez így is maradt, és én nem nőttem ki, mint a legtöbb kislány.

Kit tekintesz a legnagyobb mesterednek?

Nagyon sok mindent kaptam Margittól. Hogy szakmailag mekkora az a csomag, amit tőle hoztam, azt ma már nem tudom – az biztos, hogy tőle kaptam az alapokat, és az ott eltöltött évek alatt rengeteget tanultam azokból a munkákból, amiket gyerekként elvégeztem. De inkább “korszakonként” lehet belőni a mestereimet. A gimnázium után Zalaegerszegre szerződtem a Hevesi Sándor Színházba mint stúdiós, ahol Farkas Ignác volt a mesterségtanárom, akitől rengeteget tanultam. Ugyancsak sokat tanultam az ottani színészektől és az ottani vezető csapattól, akik úgy gondolkodtak a színházról, amiről azt hiszem, hogy az én világom. Meghatározó élmények voltak számomra az ottani próbák és játszott vagy csak látott előadások.

dori_interju1

Mi volt az első nagy szereped, ami igazi tétet jelentett az életedben?

Tituba szerepét játszottam a Salemi boszorkányokban, Bagó Bertalan rendezésében. Nem volt könnyű szerep, de igazán szerettem csinálni. Erős előadás jött létre egy olyan közegben, amikor azt hiszem az ottani és akkori közönség nem volt felkészülve egy ilyen előadásra. Mély, nehéz és komoly. Egy csúnya tükör, amit nem mindenki szeretett a nézők közül.

Hogyan jött az életedbe a Holdongolf?

Molnár Kristófot és Pál Tomit elég régóta ismerem, jó barátok is vagyunk. Amikor megnéztem a Művészet című előadásukat, beszélgettünk Kristóffal, hogy egyébként milyen jó lenne együtt dolgozni.  Amikor a Dark Play című darabhoz szüksége volt egy női szereplőre, akkor felemelte a telefont, én meg igent mondtam.

Merre láthatnak a nézők a Holdongolfon kívül?

Jelen pillanatban a Színház és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor osztályának vagyok a végzős hallgatója, színjátékos szakirányon. Ez egy olyan osztály, ami végzett, pályán lévő színészeknek alakult. Mi úgy hívjuk, hogy posztgraduális alapképzés, és természetesen a végére lesz egy színműs diplománk. Remélhetőleg a diplomamunkám lesz az, amit játszani fogok, ha találok neki helyet. Egyébként ez egy izgalmas Brecht-előadás lesz.

dori_interju2

A szinkronstúdiók állandó vendége is vagy. Hogyan kerültél közel a szinkronszakmához?

A szinkron ugyanúgy jött az életembe, ahogyan az összes többi színházi és filmes munka gyermekkoromban. A rendezők rendszeresen jöttek Margithoz és vitték a gyerekeket kipróbálni, aki jó volt, az ott is ragadt. Én a gyermekkorom nagy részét, legalábbis az iskoláskorom délutánjainak nagy részét a Panónnia Filmstúdióban töltöttem. Ott írtam a leckémet, és a gyártásvezetőket meg a rendezőket együtt kergettük az őrületbe az összes többi gyerekkel. Amikor elmentem Zalaegerszegre, kevesebb időm jutott rá, de miután visszaköltöztem Budapestre, akkor nehezen bár, de sikerült visszaküzdenem magamat.

Ha jól tudom, nem csak prózai hangodban érdemes gyönyörködni, hiszen te nagyon jól énekelsz. Hogyan és hol találsz ennek teret az életedben?

Az éneklés most sajnos parkolópályán van. Volt egy mesterem, Hajdú Sándor zenésmesterség tanárom, barátom, mentorom. Vele csináltunk egy estet Brecht- és Edith Piaf-dalokból és némi jazzből, mert ha az ember csak Piaf-ot és Brecht-et énekel, akkor nyugodtan osztogathat borotvát a nézőtéren. Ezt az estet nagyon szerettem és a közönség is nagyon szerette. Sajnos az én Sanyi barátom úgy döntött, hogy az égi zenekarban folytatja tovább. Amióta ő nincs, azóta nehezen találok, vagy nem is igazán kerestem magamnak új társat. Emiatt van az éneklés egy kicsit szüneteltetve az életemben.

Az utóbbi időszakban hatalmas változásokon ment keresztül a testi felépítésed. Ennek a megváltozott külsőnek van köze ahhoz, hogy a Holdongolf szeptemberi bemutatójában táncosnőt fogsz alakítani?

Az, hogy én táncosnőt fogok játszani az új bemutatóban, már egy olyan lehetőség, amit az én megváltozott testalkatom tesz lehetővé. Bármennyire alkalmas lehettem volna előtte a szerepre, alkatilag elképzelhetetlen lett volna, hogy egy ilyen szerepet eljátszhassak. Egyszerűen elég volt. Eljött az a pont az életemben, amikor nagyon sok jó és nehéz változás volt körülöttem és ez volt az a lépés, amit meg kellett tennem. Itt volt az ideje megkeresni azt az utat, ami mentén meg tudom majd csinálni. Ami viszont nagyon erőteljesen motivál, az az imént említett diplomamunka, ahol egy órán keresztül egyedül leszek a színpadon és én ezt a női alakot egy áttetsző és törékeny nőnek látom. Ez valahogy nem fért volna bele plusz 18 kilóval.

Mi a külső átalakulásod végleges célja?

Nem vagyok balett táncos alkat, sosem leszek. Egyszerűen egészséges és fitt szeretnék lenni, és szeretném a legtöbbet kihozni – emberi keretek között – a testemből.

Ahogy már említettük, a Holdongolf szeptemberi bemutatójában, a Kéretik elégetni című előadásban egy táncosnő szerepébe bújsz. Izgatottan állsz a produkcióhoz amiatt, mert lesz egy táncos jeleneted is?

Inkább azt mondanám, hogy kíváncsian. Játszottam legalább száz előadást a Vámpírok bálja című darabból és azt gondolom, ha azt el tudtam táncolni, akkor bármit. Ott „kitaposták” belőlünk, hogy úgy táncoljunk, akár a táncosok. Viszont tudom magamról, hogy nagyon lassan tanulok koreográfiát (nevet). Majd meglátjuk. Az a legfontosabb, hogy bízom magamban és persze a partnereimben, akikkel az előadásban táncolni fogok. De több titkot nem is árulok el, inkább jöjjön el mindenki megnézni, akit érdekel.

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.