Beszélgetés Kathy Zsolttal

Te vagy a Holdongolf Projekt társulatvezetője, emellett láthatnak a nézők A Párnaember, Művészet, és a De ki az a Szilvia? című darabokban,  illetve a Holdongolf szeptemberi új bemutatójában, a Kéretik elégetni című Lanford Wilson drámában. Talán egy kicsit furcsán fog hangzani a kérdés, de olyan sok mindent csinálsz tudomásom szerint, hogy ezt a kérdést muszáj elsőként feltennem. Tulajdonképpen mivel foglalkozol?

Igen, ez egy furcsa kérdés. (nevet) Az én eredeti végzettségem történelemtanár, ez az én hivatalos, legnagyobb fokozatú végzettségem.  Ezt egy alapítványnál kamatoztatom, ahol szenvedélybetegek nappali rehabilitációját folytatjuk, és itt tanítok történelmet, illetve ennek az alapítványnak vagyok az elnöke. Mindemellett van egy középszintű végzettségem is, ez egy egészségügyi végzettség, aminek nyomán én mentő szakápoló vagyok az Országos Mentőszolgálatnál, immáron 15 éve. A mentőzés egy szerelem, de az egy félállás, úgyhogy egy félállásos szerelem. És mindemellett még koncertszervezéssel is foglalkozom.

Az egészségügy és a szenvedélybetegek rehabilitációja igencsak távol áll a színháztól. Hogyan kerültél a színház bűvkörébe emellett a sok egyéb elfoglaltság mellett?

Ezek a dolgok párhuzamosan alakultak ki az életemben. Én mindig sok mindennel foglalkoztam egyszerre. Általános iskolában is mindig szerettem verset mondani és minden versmondó versenyen részt vettem, kiemelkedő eredménnyel, ami talán azt sugallhatta akkor, hogy ebben én jó vagyok. Aztán középiskolai éveim alatt sok műsorban vettem részt. 17 éves lehettem, amikor elmentem egy kerületi versmondó versenyre, ahol ketten nyertünk egy másik sráccal együtt. A zsűri elnöke az Ascher Oszkár Színház társulatának vezetője volt, aki elhívott bennünket a színházába. Én egy idő után eljöttem ettől a színháztól, de megérintett a „feelingje”. Az egyetemi éveim alatt szerelmes lettem egy lányba, ezáltal becsöppentem az ő baráti körébe is, és kiderült, hogy ők színjátszással próbálkoznak, viszont szükségük lenne egy keményebb kezű figurára, aki összetartaná a csapatot. Ez lettem én.

zsolt_interju1

Mi lett a társulattal azt követően, hogy „összefogtad” őket?

A Pendragon Színtársulat 2002 őszén indult és tíz éven át működött. Tíz év alatt hét vagy nyolc darabot csináltunk. Igazából úgy volt, hogy mi fél évig dolgoztunk egy darabbal és csináltunk két előadást. Alapvetően ez egy olyan dolog volt, hogy a próbákért jártunk össze. Voltak olyan próbák például, amikor vinnyogva nevettünk, nem haladtunk semmit, aztán eltelt három hét, akkor pánikba estünk, és gyorsan lett három jelenet, aztán megnyugodtunk, megint három hét semmittevés. (nevet) Valahogy így ment tíz éven át. Teszem hozzá, hogy az eredmény abszolút nem volt rossz, amatőr színtársulathoz képest a legkisebb nézőszám 88 néző volt, míg a legtöbb 230 körül. Én azt hiszem, hogy itt fertőződtem meg a színházzal, valahogy itt ivódott belém az, hogy ez a színház elsősorban lelkesedés alapon működik. Számomra azóta is csak így működik.

Most már nem csak amatőrökkel vagy körülvéve, hanem a Holdongolf társulati vezetője vagy, amelynek az a mottója, hogy “Színház – Másképp”. Számodra mit jelent ez?

Kezdem az illúzióromboló részével.  Ennek a projektnek a hátterében nincs tőke, én vagyok a tőke. Amit én a hobbimba beleölnék, azt beleölöm a Holdongolfba. Ennek okán kénytelenek vagyunk sok mindent másképp megoldani. Nálunk a kreativitásra óriási szükség van. Viszonylag kevés díszlettel dolgozunk, a jelmezek és a kellékek is csak érzékeltetve vannak. Erre nagyon jó példa a Dark Play című előadásunk, ahol rengeteg dolog csak jelzésként van jelen. Amikor az ember ül a nézőtéren, nem hiányoznak neki a kellékek és a díszlet, mert ez a néző fejében már rég készen van. Ha ez a kreativitás jól el van találva, akkor ez olyan élményt tud nyújtani abban a kis pinceszínházban, hogy a nézőket aktív részvételre veszi rá, folyamatosan kell, hogy használják a fantáziájukat. Nagyon sokat számít a jó darabválsztás és a jó karakterválasztás, hogy megtaláljuk a szerepekre a megfelelő embereket. Itt szeretném megköszönni a társulatnak azt a rengeteg munkát és lelkesedést, amit beleölnek a Holdongolf Projektbe. Az a lelkesedés és szeretet, amelyet a színészek beletesznek, egészen hihetetlen.

zsolt_interju2

Van kedvenc szereped, amit a Holdongolfban játszol?

Ha most meg kellene nevezni egy kedvenc karaktert, az Martin lenne a De ki az a Szilvia? című darabból. Rengeteget szenvedtem vele, de végtére is sikerült belőle kihoznom egy jó alakítást. Nagyon nehéz volt megcsinálni, a körülmények is azok voltak. Azt hiszem, először éreztem azt, hogy van itt egy karakter, ami kér belőlem egy darabot és azt oda kell adni. A Párnaember című darab inkább jó fizikumot és koncentrációt igényel, a Művészet meg kicsit olyan számomra, mint egy jutalomjáték. Viszont most készül egy új darabunk, a Kéretik elégetni, és tartok tőle, hogy az abban játszott szerepem átveszi a „kedvenc karakter” címet. Nagyon hasonlít rám a figura, akit játszom, tulajdonképpen egy lehetséges verziója magamnak. Nagyon hálás szerep, mert vicces és tud könnyed is lenni, de aztán ha az ember belerak egy kis drámát, akkor hopp, az oda tud sújtani a nézőnek.

Végezetül kicsit rugaszkodjunk el a Holdongolf Projekttől.  A színházon kívül fontos szerepet játszik a sport az életedben: több maratonon is indultál. Miért, kinek akarsz bizonyítani ezzel? Vagy csak kedvtelésből futsz?

Félmaratonistának vallom magam. Egész gyerekkoromban rengeteget futottam, aztán huszonéves koromban egy futás közben mind a két térdem megroppant. Onnantól kezdve én éveken át nem tudtam igazán futni, mert a térdeim nem bírták. Akkoriban, mivel már öreg vagyok (nevet), még nem volt kultusza a futócipőnek, úgyhogy talán attól alakult ki, hogy rossz cipőben futottam. Emiatt kimaradt az életemből több, mint tíz év futás. Ezután egy barátom ajánlására kipróbáltam egy igazi futócipőt. Most már naponta 10-12 kilométer egy sima edzés, nagy álmom a maraton, de a sérülés miatt nagy lenne a kockázat, hogy megint problémám adódik. Így ez egyelőre álom marad. Majd inkább kiteljesedem a másik álmomban, a színpadon.

 

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.