Beszélgetés Farsang Emesével

A Dark Play című darabban egy cserfes tinilányt játszol, a HoldonGolf szeptemberi bemutatója, a Kéretik elégetni színlapján pedig mint koreográfus szerepeltél. Ez valami ranglétra, vagy hogy alakult így?

Igen, pontosan így, jól kitapostam magamnak az utat. (nevet) Nem, igazából nagyon egyszerű a dolog. Én még „fiatal” koromban 11 évig versenytáncoltam, illetve sok más műfajba is belekóstolhattam tanulmányaim során, mint például a kortárs tánc vagy a kontakt tánc. A színház mellett már nincs időm arra, hogy a tánccal komolyabban és szinte bármilyen formában foglalkozzak, a nappaliban való zumbázást nem számítanám bele. (nevet) Egyébként azt hiszem úgy történt, hogy a Dark Play főpróbahetén egy „ütemre sétálást” próbáltunk már sokadjára, így elég feszült volt a légkör, és egyszer csak ezt a feszültséget tetőzvén, elkiabáltam magam, mint az igazi hisztis színésznők, hogy ez nekem így nem megy, mert valahogy nincs lepontosítva az ütem és én egyébként is táncos vagyok. Ennyi elég volt, hogy Molnár Kristófnak örökre beleégjen az elméjébe ez a mondat. Sokszor viccelődtünk is vele a későbbiekben. Tulajdonképpen valahogy így adtam a tudtára a vezetőségnek, hogy nem csak a színjátszáshoz értek. (nevet)

De azért neked is „alulról” kellett elkezdeni, mint a többi halandó színésznek. Hogy kerültél a HoldonGolf csapatába?

Egy kedves kollégám ajánlott, de ennél sokkal fontosabb a Dark Play előadás, ebből a szempontból számomra kulcsmondata, ami tőlem hangzik el, miszerint: „a hajam piszkos-szőke, a szemem zöld és kábé 170 vok”. Illett rám a személyleírás, esetleg „méretügyileg” kellett kompromisszumot kötni, talán ezért mondom ülve ezt a részt. (nevet) Egyébként úgy érzem, nagyon jól megtaláltuk egymást a Dark Play-ben alakított mindkét karakterrel, akiket az előadásban megformálok.

mesi_interju1

Most, hogy említetted, hogy megtaláltátok egymást a darabban játszott karakterekkel, érdekelne, hogy van-e valamilyen különleges technikád?

Én azt hiszem, titkon mindig féltem attól, hogy természetellenes vagy maníros lesz valamelyik megszólalásom. Sokszor láttam már olyan előadást, amelyben hasonló malőr előfordult, akkor mindig arra gondoltam, hogy ugye én nem szoktam ennyire mellélőni? Így mindig arra törekszem, hogy úgy viselkedjek a színpadon egy adott szituációban, mint ahogyan az életben is viselkednék, függetlenül attól, hogy milyen színészi metódust preferálok. Persze ezt a darab stílusa nagymértékben befolyásolja, illetve az, hogy például a HoldonGolffal egy pinceszínházban, a RS9-ben játszunk, ahol a néző sokkal közelebb van, ezáltal sokkal intimebbé válik maga az előadás is. Egy ilyen helyszínen a néző a legapróbb szempillarebbenést is észreveszi.

Hol szeretsz jobban játszani: nagyszínpad vagy inkább egy hasonlóan intim térben?

Ez megint olyan, hogy nem mindegy, hogy milyen előadásról van szó. Imádok nagyszínpadon is játszani, múlt hónapban például a kb. 900 férőhelyes Operettben játszottam és több nagyszínpaddal rendelkező színházban volt már szerencsém közönség elé állni, tényleg katartikus élmény ennyi ember előtt egyedül meghajolni. Gondolom, ezt a legtöbb színész imádja, de bármekkora is legyen a nézőtér, általában a darab stílusa passzol hozzá, így egy plusz varázslatot ad ahhoz, amit a színpadra viszünk. Kisszínpadon sokkal jobban izgulok. Lehet, hogy furcsán hangzik, de amikor egy méterre ül tőlem a néző, azt érzem, tényleg belelát a lelkembe.

mesi_interju2

Az izgalomtól eltekintve is erre a pályára szegődtél, milyen út vezetett errefele?

Én pont olyan ember vagyok, aki csak akkor nem izgul vagy kattog valamin, ha a kedvenc sorozatát bámulja a TV előtt pizsamában. Nem kell félreérteni, nem aggodalmaskodom túl a dolgokat, csak szeretem, ha rendben van minden körülöttem. Bárcsak ennyire rendet tudnék tartani a szekrényemben is. (nevet) Visszatérve az eredeti kérdésre, válaszolhatnék közhelyesen is, hogy mindig is erre a pályára készültem és mindig mondták, hogy “nagy színésznő lesz ebből a gyerekből”, de ennél azért többről van szó. Egészen gyerekkoromtól keményen dolgoztam, mostanra látom, hogy miért, és hogy megérte. Mindig rengeteg elfoglaltságom volt iskola mellett és ezeket nem úgy kell érteni, hogy mindenféle szakkört kipróbáltam vagy ilyesmi. 12 évig jártam heti többször zeneiskolába először zongorára majd ének szakra, 7 éves koromtól versenytáncoltam és csak akkor hagytam abba, amikor már tényleg összeegyeztethetetlen volt a színészi tanulmányaimmal. Amíg a barátaim játszottak vagy otthon tanultak, én ide-oda szaladgáltam. Aztán, ha ez nem lett volna elég, 14 éves lehettem, amikor apukám megkérdezte, hogy miként tervezem azt, hogy színész leszek? Nem igazán tudtam a kérdésre összekaparni egy épkézláb választ, így szó szerint kézen fogott és másnap beíratott a Csabai Színistúdióba, ami nagyon meghatározó része lett az életemnek, akkor kezdtem próbálgatni a szárnyaimat a színpadon. Ezekről most nem csak azért meséltem, hogy el lehessen olvasni, mennyi mindent csináltam. Inkább csak engem is arra emlékeztet, hogy mekkora kitartása kell legyen az embernek, és ez a sok energia, amit akkor mindenbe beleöltem, most kamatozik a színpadon. Olyankor, amikor valami nem sikerül és összetörök, csak emlékeztetnem kell magam, hogy akkoriban még nem is tudtam, hogy összejön-e ez a pálya és mégis hatalmas volt a hitem.

mesi_interju3

Mégis, hogy volt időd a tanulásra, emellett a sok elfoglaltság mellett?

Erős gimibe jártam, bevallom, nem sok időm volt tanulni, sokszor kellett improvizálni. (nevet) Este kilencig-tízig edzésen voltam szinte minden hétköznap, hétvégén verseny vagy színistúdiós fellépés. Legtöbbször hajnalban keltem fel tanulni. De szerencsére időben beláttam, hogy mennyire fontos része az életnek a tanulás. 2012-ben fejeztem be színészi tanulmányaimat, ezután a Károli Gáspár Református Egyetem televíziós műsorkészítő szakára jártam, ahol idén végeztem. Több nyelven beszélek, felsőfokú és szakmai nyelvvizsgám is van, de tulajdonképpen csak az a fontos számomra, hogy szeretek új ismereteket szerezni. Például jelenleg is tanulok, Stockholmban, a Folkuniversetet-en.

Milyen terveid vannak a mostani évadra nézve?

Amint az imént említettem, most külföldön tartózkodom. Azt hiszem, először volt ilyen alkalom az életemben, hogy külföldön töltsek huzamosabb időt, nemcsak maga a lehetőség miatt, hanem az adódó szabadidő miatt is. Persze vannak színházi szerepek, amiket semmiképpen sem dobnék el magamtól, de valahogy összeegyeztethetőnek tűnik az évad. Ennek egyik oka, hogy minden előadásban le vagyok kettőzve, illetve előre látom az évadtervet. Úgy érzem, most van itt az ideje, hogy külföldön tanuljak és ezt az időt a svéd nyelv magasabb fokú elsajátításával töltsem, de tavasszal mindenképpen hazajövök, hiszen kezdődik egy próbafolyamat, amit már nagyon várok. Persze az is lehet, nem csak egy próbafolyamat kezdődik, de addig még meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok.

 

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.